A CISPA célja az amerikai kibertéren keresztüli nemzetvédelem, mely a tervezet szerint úgy valósulnak meg, hogy engedélyezi a kormányszervezeteknek és cégeknek, hogy megosszák egymás közt a felhasználói személyes adatokat. A törvénytámogatók szerint, ha a CISPA már érvényben lett volna, akkor nagy eséllyel a bostoni maratoni robbantás is előbb felismerhető és elkerülhető lett volna a tettesek még a merénylet előtti lefülelésével. Az ellenző tábor azonban azt mondja, hogy ez a törvény egyszerűen semmibe veszi az alkotmányos szabadságjogokat és az alapvető adatvédelmi elveket.
Ez egy bizonyos szinten igaz is, mert a CISPA felülír állami és szövetségi törvényeket, melynek segítségével már engedély nélkül kutathatnának a hatóságok online adatbázisokban és kérhetnének ki személyes adatokat magáncégeknél tárolt felhasználókról. A támogató viszont buzgón hangoztatják, hogy a pletykákkal szemben a törvény a lehallgatásra vagy kémkedésre ad engedélyt a kormányszerveknek.
Az ellenző tábor tart attól, hogy a kormányszervek így túl nagy hatalmat és szabad kezet kaphatnak és jogosan óvnák a felhasználói adataikat az esetleges rossz kezekbe kerüléstől. Mert szerintük „ki tudja, hogy mire használhatják még fel azokat a személyes adatokat”.
A CISPA amerikai törvény, de hatásait akár mi is érezhetjük, mert gyakran amerikai példákat követnek az európai országok és a világ más országai is. Továbbá a nagy felhasználói adatbázisokkal rendelkező és kezelő cégek, mint a CISPA-támogató Google és Facebook is amerikai tulajdonú, amelyek működésében így bármely országban a CISPA-nak betudható hatások fognak mutatkozni.
Az ellenzők számára viszont reménysugár lehet az, hogy a Szenátusban is meg kell még szavazni a törvényt, mely ha többséget kap ott is, akkor az amerikai elnökön múlik a sorsa. Obama viszont bejelentette, hogyha így folytatódik a felháborodási és ellenzési láz, akkor nagy eséllyel élni fog az elnöki vétójogával és visszautasítja a törvénytervezet aláírását.